Agatha Seymour írásában elolvashatod egy átlagos hétvége reggelét, illetve bevezet Matisse társasági szokásaiba. Megtudhatod mit NE csinálj a macskáddal, ha jól akarsz járni! Agatha - természetesen - megint nem tud élni a saját tanácsaival... :)
Hétvégén senki nem rohan fejvesztve az ágyból, mi sem. Ha meg előző este buli volt, kizárt dolog, hogy “rendes” időben keljünk. Picasso semmi féle képpen nem ért egyet ezzel a hozzáállással és ezt ha kell tudtunkra is adja. Legény és leánybúcsúra voltunk hivatalosak, hajnaltájt értünk haza és fáradtan zuhantunk az ágyba, majd felkelünk valamikor… Ezt sajnos csak gondoltuk és a gondolatot nem osztottuk meg szóban Picasso-val, aki zokon vette a nemtörődömséget. A macskavekker másodpercre pontosan szólalt meg. Dorombolás, dörgölőzés, gyomorba vetődés és semmi. Senki nem mozdult.
illusztráció
Mint a hullák, úgy feküdtünk az ágyban. Picasso újra próbálkozott. Dorombolás, dörgölőzés elmaradt, gyomorba vetődés teljes testsúllyal. Semmi. Még egyszer. Semmi. Bánatában kiment a konyhába és óvatosan belecsipegetett a bárányos száraz macskaeledelbe. Rendben vagyunk. – gondoltam magamban. Még egy kicsit alszom és felkelek. Picasso halkan visszasomfordált az ágyba. Kajaszagúan belelehelt az arcunkba és leugrott az ágyról. Jól lakott. – nyugtáztam magamban elégedetten. Hangos öklendezés és csend. Felemelem a fejem a párnáról és körbenézek, sehol egy macska. Lenyúlok a telefonomhoz, hogy megnézzem hány óra. Picasso ott ül a telefon mellett, a telefonon egy nagy adag hányással és teliszájjal vigyorog. Soha többet nem szolgálom fel később a reggelijét…
Matisse igazi társasági fazon. Ha vendég érkezik, ő rögtön a középpontba helyezi magát. A hátára vetődik, dorombol, dörgölőzik, két lábon áll, kedveskedik, simogattatja magát, a vendégek meg csak ámulnak és bámulnak, hogy még ilyen kedves kandúrral nem találkoztak. Ha! Mondom magamban- ez még csak a műsor beetetős része volt. A velős rész csak ezután jön!
Matisse valamilyen különös módon tudatában van annak, hogy mennyi ideig tart egy vacsorával egybekötött baráti látogatás és ennek megfelelően osztja be a vendégekre szánt idejét. Az első részben beeteti őket a világ legkedvesebb kandúrja című műsorral – ezt rögtön az érkezést követően adja elő. Alaposan kidolgozza a revüt, mindenki olvadozik, ájuldozik, pillát rebegtet. A második rész a vacsora közben zajlik. Kedvesen felugrik mindenki mellé egyenként a székre, aztán beül a vendégek ölébe, belehajol a tányérukba – ekkor én rászólok, a vendégek meg rám szólnak (szegény kiscica biztosan nagyon éhes…. Na ja…). Aztán elkéri a legjobb falatokat, meg is kapja és elvonul. A revü záróelemét távozáskor mutatja be egy rövid, gyors és erőteljes harapás formájában…
Történetek 
