WWW.MACSKA.EU

Minden tárgynak egyszer lejár az ideje. A tehetősebbek ilyenkor kidobják és vesznek egy újat, a szerényebb költségvetésüek és/vagy környezettudatosabbak felújítják a régit. Most egy 15 éves kaparófa harmadszori felújítását mutatom be, reményeim szerint érthető és használható fotókkal. Lássuk!

Az eredeti állapoton látszanak, a "kaparási magasságok", illetve az, hogy a felső ágynál a leghosszabb rúd elengedte a kötelékeit. Sajnálatos módon az eredeti tervezésben a két fix alsó fekhely kárpítozott darabok, tehát elég nehézkés a tisztítása, ezért tettübk bele macskaágyat. Az egyrészt könnyen tisztítható, másrészt sokkal praktikusabb és kényelmesebb a mi válogatós cicáinknak.
Ahhoz képest, hogy ez egy 15 éves (nemkínai) macskabútor, egészen strapás. Az elmúlt alkalommal a talapzatát cseréltem le, mert puhafából volt és az nem nagyon bírta a mosószeres tisztítást.
A felújításkor szemrevételeztem a teendőket:- szizál-kötelek cseréje, javítása;
- talapzat csiszolása, átfestése;
- felső pihenő csiszolása, festése, rudazat lakkozása;

Mivel régebben bevásároltam egy jelképes mennyiséget szizál kötélből (SOSE használj mást, mert ez az egyetlen olyan kötél, amibe nem szakad bele a macska karma, helytelenül néha szizálkendernek is hívják, de annak pont annyi értelme van, mint a műanyagüvegnek), most nem kellett méregdrágán vennem valami multinál, vagy kicsit olcsóbban barkácsboltban. A szizálkötél több méretben készül. A leggyakrabban használt mérete a 8-as és a 10-es (8mm, vagy 10mm átmérőjű). A kaparófám kötélzete 10-es, itthon (természetesen) 8-as kötelem van. Sebaj, nem eladásra lesz, megoldom avval, ami van.
Szükségeltetik még olyan eszköz, amivel szétszedem a kaparófát (csavarhúzó, imbuszkulcs), illetve amivel majd rögzítem a kötelet (kapocsbelövő, vagy ragasztó) és csiszolópapír, alapozó, festék, lakk. Hirtelen ennyi.
Essünk neki!

Miután szétszedtük a kaparófát, mérjük fel a károkat. Kezdjük azzal a darabbal a restaurálást, amelyik a legtöbb időt igényli. Ebben az esetben a talp az, hiszen csiszolás után alapozózni és festeni is szándékozom, tehát a száradási idő miatt ez fogja a legtöbb időt igényelni.
Miután megcsiszoltam a felületeket következhet az alapozózás (a gyári értékeket vegyük figyelembe (higítás, száradási idő, rétegek száma, hőmérséklet). Ha ezt elkezdtük, akkor a száradási idő(k) alatt foglakozhatunk a többi dologgal is. A leghosszabb rúd tetején és közepén lévő hibák kijavításával kezdem. Visszabontottam a köteleket addig, ameddig nem találkoztam épségben maradt résszel. Itt a kötelet körbetekertem papír-ragasztóval, majd annak a közepénél vágtam el a szizált, evvel is megakadályozva azt, hogy szétfeslődjenek a szálak. A kötelet rögzítettem a papírhenger oszlopon ipari tűzőgéppel (ilyen kölcsönözhető) olyan pontokon, hogy a macska ne férjen hozzá. (Ha történetesen mégis elkerülhetetlen a frontról való rögzítés, akkor ügyelj arra, hogy hosszába lődd be a kapcsot, mert a keresztbe kapcsolt fémbe beleakadhat a macskád körme.) Az eredmény ragasztóval is elérhető, ennek hátránya, hogy esetleges újabb restauráláskor a papír is hozzáragad a visszabontott kötélhez és ez az oszlop gyengítésével, elveszítésével járhat. Ha ragasztót használsz, javaslom a hőpisztolyos, olvadó patronos kivitelt, mert gyors és mert ebben van a legkevesebb károsanyag.

Az igazi móka most jön! :) Az új kötelet, szintén papírragasztóval lezártan hozzáillesztjük az eredeti kötelünk végéhez, majd rögzítjük. A kötelet erősen tartva 3-4 körönként körbe lekalapáljuk a megfelelő zártság elérése érdekében (igen, végig tartani kell erősen a kötelet!). Ezt ajánlatos kesztyűben végezni. Amint elértünk az oszlop tetejéhez, vagy a következő kötélcsoporthoz, akkor a papír-ragasztós módszerrel vágjuk el a kötelünket és rögzítsük.
Amikor két egészséges kötélzet közé pótlunk, akkor az utolsó sor is a kalapács segítségével eröltessük be a helyére!
Az összeállítás már gyerekjáték lesz! :)) Az alábbi fotósorozattal talán érthetőbb válik mindaz, amit itt leírtam. Ha kérdésed van, tedd fel itt, válaszolok rá!